3. Rész.

*Reggel olyan 8 körül keltünk Rosie-val. Kimentünk wc-re. Mire visszaértünk Már Alex és Emili is fent volt. Rosie visszafeküdt Jasper mellé. Én meg leültem Alex-hez és Emilihez az ágyra. Jasper felébredt és megdobott minket egy párnával. Sikeresen én le is estem az ágyról majd mérgemben visszadobtam Jaspernek, őt is eltalálta majd a párnával dobáltuk egymást, amire Ed felkelt és lelökött az ágyról, hogy fejezzük be. Már unatkoztunk, semmit nem tudtunk nagyon csinálni, de Nick még mindig aludt. 11 lehetett mikor felkelt. A szülei délben értek haza, mondták, hogy öltözzünk fel és elvisznek minket, mert hogy ők úgyis arra felé tartanak és így nem kell közlekedési ezközökkel utaznunk és jegyeket vennünk. Rosie, Jasper, Ed és Alex Alex apukájával mentek haza. Emili és én Nick-ékkel. Az út nem volt hosszú mégis elszórakoztunk a kocsiba. Mikor haza értünk felmentünk facebook-ra. Emili rám írt*

Emili: Nem megyünk el vásárolni?
Én: Hát, elmehetünk. :) De nyitva vannak a boltok? :D
Emili: Nemtudom xd Mikor indulsz.
Én: Átöltözök felfogom a hajam és akkor írok.
Emili: Okés.

*15 perc múlva mondtam Emili-nek, hogy indulok ő is elindult. A busszal majdnem tovább mentünk a kelleténél, ugyan is elaludtunk, mert éjjel kb 2-3 órádt aludtunk, így rohadt álmosak voltunk. Sikeresen nem volt nyitva semmi bolt. Leültünk a szökőkúthoz a puffokra és elaludtunk. 1 óra múlva keltünk fel kb, de még mindig álmosak voltunk. Nevettünk magunkon hogy milyen bénák vagyunk, hogy a bevásárló központ kellős közepén alszunk el mind két csöves, majd nagy kómásan indultunk haza. Ahogy nagynehezen haza értünk én lefeküdtem aludni, és csak másnap délben keltem fel.*

2. rész.

*Mikor haza értem felmentem facebook-ra. Jött egy üzenetem Nick-től.*

Nick: Ha hazaértél írj! :)
Én: Itthon vagyok. Mondd mit szeretnél? :)
Nick: Jó volt ma. Szerintem. :)
Én: Igen, szerintem is. :)
Nick: Szeretnék valamit.
Én: Hallgatlak.
Nick: Járunk? :P
Én: Persze. :)
Nick: Zsír. :)
Én: De most komolyan? :D
Nick: Mi komolyan? :D
Én: Komolyan kérdezted? :DD
Nick: Mit?:D
Én: A járóst.
Nick: Igen. :) De még csak titokba.
Én: Oké, de miért?
Nick: Mert Rosie és Jasper is titokban jártak eleinte, akkor mi miért ne titkoskodjunk?
Én: Igazad van. :)
Nick: De még a lányoknak se mondd el.
Én: Jólvan nem fogom.

*Teltek a napok, hetek,  majd jött a szilveszter ismét. Egy éve történt, hogy beleszerettem. Nick-nél volt a buli. Ott volt Rosie, Alex, Emili, Ed és Jasper. Nagyon jól elvoltunk. Aztán Nick egy kicsit berúgott. Azt se tudta hol van. Minden tárgyat felkért egy táncra. Majd Eddel adtunk neki vizet egy pezsgős üvegben, mert biztosak voltunk benne, hogy így azt hiszi, hogy pezsgő ezért megissza. Szerencsére megitta és kezdett kijózanodni. Hajnali 2 volt. Alex-nek és nekem az volt az ötletünk, hogy menjünk Mekibe. A fiúk mondták, hogy nincs nyitva, de minket nem érdekelt. Így hát elindultunk a mekibe, hideg volt ezért Nick mindenkinek adott egy pulcsit. A Meki természetesen zárva volt és a fiúk elkezdtek okoskodni. De mi lányok szerint akkor is jó buli volt hajnalai 2-kor kint sétálni az utcán. Majd amikor vissza értünk a többiek ettek egy kis virslit mivel szilveszterkor azt szokás. De Rosie és én nem szerettük ezért mi gabonapelyhet ettünk. Majd lefeküdtünk "aludni". Persze senki nem aludt csak Ed. Aztán Alex is elaludt így már csak Emili maradt fent egyedül. Rosie Jasperrel aludt én pedig Nickkel. Vagyis, hát nem is igazán aludtunk. Inkább elvoltunk. Majd Emili is elaludt miközben unatkozott.*

1.rész

~Bevezetés képpen. Ez a történet valós dolgokon alapszik, minen ami itt van megtörtént eset. Csak a nevek lesznek megváltoztatva.~

*A nevem Jasmine. 97-ben születtem. Anyám 19 éves, apám 20 éves volt ekkor. Mindketten nagyon fiatalok voltak, így hát nem tudták rendesen gondomat viselni. A nagymamáméknál laktunk, apukám és anyukám és velünk élt akkor még. Majd amikor 2 éves lettem, anyám elment. Apám börtönbe került, nem tudom miért, hisz még csak két éves voltam, nem tudtam mi történék, akkor még nem folalkoztam a gondokkal. Anyukámat 4 évesen láttam ismét először, nem tudtam ki ő.. A nagymamám mondta, hogy ő az anyukám és nem kell tőle félnem. Erre színtisztán emlékszem. Akkor még anyának szólítottam. Manapság már csak a nevén szólítom. A mai napig a nagymamámmal, nagypapámmal, és a nagybátyámmal élek. A nagypapám nem a vérszerinti papám, de én úgy tekintek rá, hiszen az igazit 8 évesen láttam először és utoljára. Teltek az évek.. 7 éves voltam mikor apám kijött a börtönből. Nagyon örültem neki, hisz nagyon szeretem őt. Sok időt töltöttünk együtt az alatt az egy év alatt. Majd egy nap közölte, hogy megint el kell mennie egy kis időre. Ekkor 8 éves körül lehettem. Nem értettem, hogy hova megy már megint. Sírni akartam, de nem tettem. Az érzéseim már akkor sem nagyon mutattam ki a családom elött. Mikor viszont mindenki kiment a szombámból az ágyamba bújtam, magamra húztam a takarót és sírni kezdtem...
A suliban volt egy legjobb barátnőm, Hanna. Vele jól éreztem magam, és olyankor amikor vele voltam elfelejtettem a fájdalmakat. Minden jó volt vele egészen 6odikig. 6odikban új barátnőkre tettem szert, ami furcsa volt, hisz eleinte ezzel a 3 lánnyal utáltuk egymást, most meg legjobb barátnők lettünk. Hanna szemében láttam, hogy nem esik jól neki, de engem sajnos nem érdekelt, mert jobban vonzott Emili, Alex és Rosie társasága. Sokát járkáltunk mindenhová. És velük voltam, amikor találkoztam egy fiúval.. Rosie szerelmes volt abba a fiúba, és a fiúnak is tetszett. Akkor még nem volt vele semmi probléma, mert nekem Ty tetszett, de semmi esélyem nem volt nála. Emili születésnapján ott volt egy csomó barátunk ott volt Nick is Rosie barátja, és Ty is. Emili rámozdult Ty-ra, ami nekem szörnyen rosszul esett. Leültem a kanapéra és szomorkodtam. Aztán odajött az egyik barátunk Austin. Nagyon jól elbeszélgettünk, és egyre jobb kapcsolatba kerültünk. Majd össze jöttünk.. 1 hónapig tartott. Kiderült, hogy csak kihasznált és nem is szeretett. 1 hétig ki voltam, de aztán túl tettem magam rajta.. Majd Rosie és Nick is szakítottak, mert Rosie-nak már más fiú tetszett. Ekkor összebarátkoztam Nickkel. Ő lett a legjobb barátom. Minden nap beszéltünk, vagy ha esetleg 1 nap nem tudtunk, akkor másnap felhívott telefonon és volt amiko 2 órán keresztül csak beszélgettünk. Eljött a szilveszteri buli. Ott volt Rosie, Emili, Alex, Nick és Rosie unukatestvére Ed. Nagyon jól elvoltunk. A lányok egyszer kimentek az utcára, mert a ház elött petárdázott az a fiú aki Rosie-nak tetszik. Én nem tartottam velük inkább bent maradtam Nickkel és Eddel. Ed elment a mosdóba egy kis időre, addig kettesben maradtam Nickkel. Nagyon jól elbeszélgettünk, és akkor többet keztem érezni szimpla barátságnál. Telt múlt az idő és akkor 2011. november 2-dika életem legszebb napjává vált. Nick is elkezdett úgy érezni irántam, ahogy én iránta. Hideg őszi nap volt a szél nagyon fújt épp edzésről ment haza, én elkisértem félig és beszélgettünk.*

Nick: Ma még meg sem öleltél, hát hogy van ez? Te vagy a legjobb barátom. Kijárna egy ölelés.
Én: Jól van. *megöleltem*

*Majd át kellett mennünk egy sötét alagúton, hisz a vonat a másik állomáson jött. Én nagyon féltem a sötétben, ezért Nick megfogta a kezem. Én azt hittem belehalok a boldogságba. De mikor kiértünk az alagútból, akkor is fogta tovább és nem engedte el. Amikor láttuk, hogy jön a vonat megölelt, majd megszólalt.*

Nick: Adj egy csókot! *mosolygott*

*Azt hittem szórakozik úgyhogy csak az arcára nyomtam egy puszit, és elbúcsuztunk egymástól. Ő felszállt a vonatra, én pedig siettem nehogy lekéssem a buszt*